Kultúra

A vonal nyelve – képregény, ahogy mi szeretjük + FOTÓK

A vonal nyelve – képregény, ahogy mi szeretjük + FOTÓK

2011. november 19., szombat
A vonal nyelve – képregény, ahogy mi szeretjük + FOTÓK

Harmadik alkalommal rendezte meg a Somogyi-könyvtár a Szegedi Képregényfesztivál és Vásárt, melyet idén az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Felnőttképzési Intézetének szervezésében egynapos konferenciával nyitottak pénteken, szombaton pedig több mint egy tucat neves hazai képregény-alkotóval találkozhatnak a műfaj rajongói.

Az idő, a fesztivál alkalma és a résztvevők száma is mutatja, milyen nagy tábora, mennyi művelője és milyen nagy tudományterülete van ennek a műfajnak. Az elmúlt két fesztiválalkalom egy-egy napján ezer feletti látogató vett részt, partneri kapcsolatok születtek szakemberekkel, alkotókkal – mondta el köszöntőjében

Palánkainé Sebők Zsuzsanna

, a Somogyi-könyvtár igazgatónője. Az ország több pontjáról érkeztek résztvevők, hogy hódoljanak a közös szenvedélynek, megmutassák magukat, tudjanak egymásról. Idén a fesztivál az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Felnőttképzési Intézet Könyvtár- és múzeumpedagógiai szakcsoportjával kialakult szakmai együttműködés révén kétnapossá, és külföldi előadó révén mondhatni nemzetközivé is vált a mai konferencia megszületésével – tette hozzá. Hagyomány, hogy minden évben megemlékeznek a műfaj valamely kiemelkedő alkotójáról: idén a képregényrajzoló, festő, grafikus, illusztrátor, karikaturista Zorád Ernőre gondoltak, aki októberben töltötte volna századik életévét.

Kiszorult betű

Napjainkban is tart az a paradigmaváltási folyamat, amelyet Marshall McLuhan, Michael Giesecke és számos médiakutató már évtizedekkel ezelőtt megjósolt, hogy az írott szöveg, a betűk ereje folyamatosan csökken a vizualitással, a képek világával szemben – mondta el nyitó gondolataiban Viskolcz Noémi főiskolai tanár, a Könyvtár- és múzeumpedagógiai szakcsoport vezetője. „Olvasás kontra vizualitás, vagy olvasás és vizualitás? Azt reméljük előadóinktól, ezeket a folyamatokat segítenek megérteni” – summázta a tudományos tanácskozás lényegét a főiskolai tanár.

Ez is nyelv!

A vonal üzenete című konferencián olyan előadókat hallhattak az érdeklődők, mint Jankovics Marcell Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író (a vele készült interjúnkat később olvashatják), vagy Nagy Attila, az OSZK olvasáskutatója. A tanácskozás egyik vendégelőadója a japán származású, Franciaországban tevékenykedő Pierre Sery volt. A plenáris előadók között volt Bayer Antal fordító, szerkesztő, szakíró és nyelvtanár, a Magyar Képregénykiadók Szövetsége első elnöke is. A képregény kódolása és dekódolása című előadásában hangsúlyozta, a képregény is nyelv, olvasásának elsajátítása könnyebben megy gyerekkorban, ezért is van az, hogy jóllehet a képregényeket nem ismerők hajlamosak a lusta gyerekek szórakozásának tulajdonítani a comics-olvasást, amikor a kezükbe kerül egy képregény, nem nagyon tudnak mit kezdeni vele. A képregény kódrendszere három összetevőből áll: vizuális, verbális és narratív kódból, melyek szorosan összefüggenek. Az idők során kialakultak a képregény nyelvének specifikumai, sok más mellett a takarékos rajzolásból eredő jellemzők, a hangulati elemek grafikus és/vagy verbális megjelenítése, a színek szerepe, a különböző nézőponttechnikák.

Se nem kép, se nem regény

Pilcz Roland szegedi képregényíró és –rajzoló, a Kalyber Joe alkotója szubjektív érvelésében a képregény létjogosultságát igyekezett igazolni, valamint kitért a képregény irodalomtól, képzőművészettől való elkülönítésére, illetve az illusztrációval való kapcsolatára. Kifejtette, az 1950-es évek közepétől évtizedekig meghatározták a hazai „comics-piacot” az irodalmi adaptációk, a műfaj úgymond nyögött ez alatt a teher alatt, hiszen nem használták fel a valódi képregényes elemeket, a kép puszta illusztráció volt, minden esetben az agyontördelt és lebutított, megcsonkított irodalmi szövegnek alárendelve. Pedig a kép és a szöveg egymást kiegészítve működnek jól a képregényben – húzta alá a fiatal alkotó. Hozzátette: a magyar – némileg szerencsétlen – műfajelnevezés, a „kép” és a „regény”, azaz a képzőművészet és az irodalom sajátos öszvérműfajára utal, alapvetően tévesen. Ezek után nem meglepő, hogy az olvasók a lebutított irodalom után nem tudtak hirtelen mit kezdeni a latexruhás szuperhősökkel …

Nem ábrázolás. Kifejezés!

Paulovkin Boglárka grafikus, illusztrátor és meseíró gyermekkönyv-illusztrációkról beszélt. Előadásában többek között arról is szólt, sok közös vonás figyelhető meg a képregény és az illusztrált gyerekkönyvek között, utóbbiak gyakran élnek is a comics elemeivel. Alapvetően az illusztráció párhuzamos történetet hivatott elmondani, nem jó, ha alárendelten követi a szöveget. A képek így puszta ábrázolás helyett kifejezéssé válhatnak, tehát többé, mint a leképezett látvány. Ugyanakkor az is fontos, hogy nem biztos, hogy az élethű ábrázolás a célravezető. Az illusztráció autonóm művészi megformálással él, melyben nagy szerep jut az asszociációknak. Tíz előadás, tizenhat alkotó és majd tíz kiadó várja szombaton az érdeklődőket, részletes program ITT.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.