Vélemény: Egy miniszterelnök látványos bukása

Egyszerűen nem lehetett nem észrevenni…Amikor feltűnt a politika egén, ő volt a csúcs: hatalmas fonott hajkoszorújával, élénk, de nyugtalan tekintetével megigézte az embereket. Ő volt az „új szín” az egykori szovjet birodalom területén önállósult államok maradi, kopottas, még mindig dohos politikai színpadán. Julija Volodimirivna Timosenko nagy hatást gyakorolt a környezetére, kiváló érzékkel tudta megválasztani a munkatársait is, akik maradéktalanul tettek eleget az egyre magasabb pozíciókra törő ukrán hölgy elvárásainak.

De voltaképpen ki is ez a törékeny dnyipropetrovszki 51 éves üzletasszony és politikus? Szülővárosában az állami egyetemen közgazdászként végzett, később kandidátusi fokozatot is szerzett. Mindössze 19 éves volt, amikor férjhez ment

Olekszandr Timosenkóhoz

, a Szovjet Kommunista Párt (SZKP) egyik középvezetőjének fiához, aki a Komszomolban töltött be különböző tisztségeket. Julia a peresztrojka idején alapozta meg a saját és férje későbbi gazdasági tevékenységéhez szükséges kapcsolatokat, elsősorban az energiaiparban. A video kölcsönzésből élő házaspár váltott: előbb gázolaj-árusítással kezdett foglalkozni, a mezőgazdasági üzemeknek adták el az üzemanyagot. Itt ismerkedtek meg

Pavle Lazarenkoval

, aki annak idején a régió mezőgazdaságáért felelős miniszter volt. Ez a kapcsolat egyébként mindkét családot milliárdossá tette, olyannyira, hogy Julia Timosenko 1995-től a legnagyobb ukrán gázimportőr cég vezérigazgatójává avanzsált. Ekkor kapta egyébként a „gázhercegnő” becenevet is és ekkor szerezte meg férjével az ukrán energia- és nyersanyag-gazdálkodás összes kulcspozícióit is. (Az egykori üzlettárs-politikus Lazarenko egyébként már 2006-ban más „területre” evezett, pénzmosással kezdett foglalkozni, amiért az Egyesült Államokban 9 évi börtönre ítélték, jelenleg is ott raboskodik.) Politikával egyébként 1996-ban kezdett foglalkozni. A kimondottan csinos, szőke asszony gyorsan képviselői mandátumot szerzett az ukrán parlamentben. A kirohovradi választási körzetben a voksok 92,3 százalékát szerezte meg! A rossznyelvek szerint akkor kezdte el viselni a jellegzetes hajfonatokat, méghozzá azért, hogy a „nép gyermekének” szerepét könnyebben el tudja játszani: azon a tájékon ugyanis sokan viselnek hasonló frizurát a lányok, asszonyok. Az üstökösként feltűnő Timosenko 1999-től 2001-ig

Viktor Juscsenko

miniszterelnök-helyettese volt, ám

Leonyid Kucsma

, akkori ukrán elnök lemondatta posztjáról és börtönbe záratta. A vád ellene: vámokirat-hamisítás és földgázcsempészés, természetesen óriási méretekben. A bíróság azonban nem tudta bebizonyítani a szőke hölgy bűnösségét, ezért néhány hét elteltével szabadon bocsátották. A képviselő asszonyt azonban kemény fából faragták, nem adta fel politikai karrierjét, sőt, 2007 és 2010 között Ukrajna miniszterelnökévé is választották. Tavaly indult az országban kiírt elnökválasztásokon, mégpedig figyelemre méltó sikerrel – mindössze 3 százalékkal maradt alul a győztes

Viktor Janukoviccsal

szemben. Aztán következett 2011. augusztus 5-e, ekkor tartóztatták le a volt kormányfőt… Mi volt a bűne? A hivatalos vád ellene az volt, hogy „2009-ben a kormány jóváhagyása nélkül engedélyezte az orosz gáz magasabb áron történő vásárlásáról szóló szerződések aláírását”. Ami természetesen, áll a vádiratban, rendkívül előnytelenek voltak Ukrajna számára és óriási kárt okoztak az ország gazdaságának. Pontosabban, másfél milliárd hrivnya veszteség érte a szomszédos országot azzal, hogy Timosenko és Naftogaz Ukraine nevű cég akkori vezetője kézjegyével látta el a szerződést. Ezért a bíróság 7 évi börtönbüntetésre ítélte az exkormányfőt. S ami a legszembetűnőbb, hogy ott van az ítéletben a letöltendő kifejezés is, ami egyértelmű utalás a büntetés súlyosságára. Gondolom én. De az ítélettel kapcsolatos hivatalos megnyilatkozásokat olvasva már nem vagyok olyan biztos ebben, hiszen maga az ukrán államfő, Viktor Janukovics, „sajnálatosnak” tartja a bírósági döntést. No nem a nett asszonykát, volt ellenlábasát sajnálja annyira, hanem azt, hogy ezzel Ukrajna EU-integrációs törekvései csorbát szenvednek…A nyugati országok többsége azonnal reagált az ítéletre, enyhén szólva helytelenítette azt, csakúgy, mint

Catherine Ashton

, az Európai Unió főképviselője, aki mélyen csalódott az ukrán igazságszolgáltatásban és burkoltan ugyan, de célzott arra is, hogy kútba eshet Viktor Janukovics államfő brüsszeli meghívása, csakúgy, mint az EU és Ukrajna közötti szabadkereskedelmi és társulási megállapodás is. Ez viszont már ukrán szempontból is nagy gondot jelent, tudniillik az ottani gazdasági befektetők a fenti egyezmény létrejöttével nagyobb mozgásteret kaphattak volna nyugat-európai érdekeltségeik megvalósításához. S az oroszok? Szűkszavúan ugyan, de bírálják az ukrán ítéletet, a külügyminisztérium szóvivője ugyan megjegyzi, hogy oroszellenes a döntés,

Putyin

, a moszkvai politikai színtér mindenható embere veszélyesnek minősíti Timosenko bebörtönzését. Többet egyelőre nem fűznek hozzá az ítélethez, annál is inkább, mert az ügyben bizony ők is érintettek, hiszen éppen a velük való – ukrán szempontból - előnytelen szerződés miatt került a vádlottak padjára hajfonatos volt kormányfő… Abban viszont, hogy Julia Timosenko kitölti-e hét éves büntetését vagy sem, más biztosabb vagyok: nem fog ennyi időt tölteni a rácsok mögött! Ez annál is inkább valószínű, mert az ukrán parlament „hajlandóságot mutat” arra, hogy napirendre tűzze azt az 1962-es törvényt, amely a gazdasági visszaéléseket szankcionálja. Magyarán, módosítja azt a cikkelyt, amely Timosenkót a börtönbe juttatta és máris szabad az út az egykori „gázlady” előtt. Esetleg lefotóztatja magát még egyszer bilincsben és rabruhában, s indulhat az újabb politikai megmérettetéseken. Ez az esetleges lépése viszont már bizonytalanabbnak és főleg eredménytelenebbnek tűnik, annál is inkább, mert az ukrán belpolitika zűrzavaros vizein sem lehet örökké ilyen múlttal evezni. Julia Volodimirivna Timosenko 2005 júliusában, egy nemzetközi magazin felmérése szerint, a világ harmadik legbefolyásosabb asszonya volt. Csak Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter és Wu Yi kínai miniszterelnök-helyettes előzte meg. Sic transit gloria mundi, avagy: Így múlik el a világ dicsősége! A pápaválasztáskor használatos életbölcselet alkalmazható az ukrán üzletasszony-politikus esetére is. Igaz, ő már nagy valószínűség szerint próféta sem lesz saját hazájában.