Gondolatok a Tiszáról

Ha valaki átmegy autóval a Belvárosi Hídon, mit látnak az utasai? A híd tömör mellvédfalát. Persze a sofőr az utat nézze, mondhatnánk, na de azért mégiscsak. A legszebb panoráma innen lenne látható.

A Tisza "gőzölgéséről" jut eszembe. Nem egyszerűen újszegedi téma, de úgy gondolom, a kelleténél sokkal kevesebbet foglalkozunk azzal a fantasztikus lehetőséggel és adottsággal, amit a Tisza és a Maros jelent számunkra. Az a ritka helyzet, hogy a mi városunkban találkozik az ország legjelentősebb folyói közül kettő, olyan ziccer helyzetet jelent, amit vétek ilyen hosszú ideig nagyrészt kiaknázatlanul hagyni. Ne felejtsük el, hogy tőlünk pár száz kilométerre nyugatra, egy-egy, a Tiszához vagy a Maroshoz képest szennyvízcsatorna méretű és jelentőségű, sőt akár nem is természetes vízből tudnak akkora poénokat csinálni, azokat élettel úgy megtölteni, hogy ennek következtében a csatlakozó területek esztétikai és élvezeti értéke rohamosan javul, a pénzben kifejezhető értéke nagyságrendeket ugrik. Ezzel éppen ellentétes folyamatok figyelhetőek meg nálunk. Az érintettek a saját bőrükön is tapasztalhatják, de ha valaki a Sárga vagy a Tiszavirág területére megy, meglehetősen lehangoló kép fogadja. De talán addig sem kell elballagni, elég a Tisza belvárosi szakaszának sivár betonlépcsőjére tekinteni, ami teljesen élettelen, és legfeljebb sátoros ünnepeken, vagy a motoros szerelmesek nyáresti randijain mutat némi életjelet, de az év egészében sivár parkoló, üres betonfelület. A várostól pár száz méterre lévő Maros – meseország, Erdély fő folyója – pedig a város szempontjából teljesen olyan mintha egyáltalán nem is lenne. Nem kell szegedinek lenni, elég a térképre nézni, ahhoz, hogy egyértelművé váljon, a folyó tényleg Szeged főutcája. Illetve annak kellene lennie. Jelszóként ez gyakran hallható is, de a valóság teljesen más. A múltból fakadó, talán szerencsétlen véletlenek tovább fűszerezik a képet. Ha valaki átmegy autóval a Belvárosi Hídon, mit látnak az utasai? A híd tömör mellvédfalát. Persze a sofőr az utat nézze, mondhatnánk, na de azért mégiscsak. A legszebb panoráma innen lenne látható. A folyó élete a város számára maximum szezonális. A város közepén lévő gyönyörű partszakaszok, esetleges, szabadstrand - vagy még az sem - státuszban lévő homokpadok. Vegyük észre, hogy ott tart a dolog, hogy már annak örül mindenki, amikor szezon elején a Laposon egy markoló elsimítja a homokot. Az újszegedi oldalon a Lapostól a Partfürdőig embermagasságú ősgaz látványa tárul elénk a Múzeum vagy a Klinikák felől nézve. Az avarkori állapotban lévő magányos úszóház mögött erdőnyi uszadékfa fennakadva. Hetekig, hónapokig. A régi időkhöz képest annyiban léptünk "előbbre", hogy most még annyi úszóház sincsen. A legszebb folyó partjában nem a lenyírandó gaz és az elsimítandó homok terhes feladatát, hanem az egyedülálló, jelenleg kihasználatlan lehetőségeket látom. Forrás:

Pocsai Blanka újszegedi képviselő blogja