Modernkori keresztényüldözés

Vétek lenne azt hinni, hogy a keresztényüldözés egyedül a véres, kivégzésbeli halálnemekben nyilvánul meg. Ennél sokkal kreatívabb módon is üldözi e világnak a fejedelme azokat, akik átadva Jézus Krisztusnak életüket, hirdetik megváltásuk maradéktalan üzenetét: a kegyelmet.

Ez terjedhet az arcul köpéstől, a kemény szidalmakon és veréseken át betegségekig, vagy megmagyarázhatatlan baleseteikig, amikor a gonosz „leveri” Isten munkásán magatehetetlen dühét. Teszi mindezt vergődő kínjában, mert Isten emberei nem védtelenek, a győztes oldal katonái, akik nem ebből a világból valók, de ebben a világban élnek, itt őrzi meg őket az Atya a maga akaratában. Én személyesen azt mondom el, hogy amióta hívőként publikálom a gondolataimat, a minden napjaimban a harc fokozódott, és néha mintha paraszthajszálon függene földi életem, de van egy nem látható világ, ahol zajlik a teljes körű hadviselés.

A kreatív támadás eszközei

„Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.”

(Pál efezusiakhoz írt levele 6:12) Isten igazságának képviselői örökre az embergyilkos legfőbb ellenségeiként élik életüket. A harc zajlik a nyílt terepen, amikor a látható világban, egyértelműen hite miatt üldöznek valakit, és zajlik a nem látható világban, amikor nincs megnevezve, hogy a hite miatt lesz valamilyen testi-lelki nyomorúság áldozata. Ki gondol arra, hogy egy a tudomány által nem gyógyítható betegség, vagy egy autóbaleset lehet a támadás része? Vagy ki gondol arra, hogy verejtékkel megterhelt éjszakai lidérces álom, visszatérő nyomasztó gondolatok, a depresszió egyes tünetei, szintén lehetnek olyan szellemi támadás csatái, amelyek Jézust követő személyeket érik? Ha most áthelyezkednék az olvasó helyébe és mindezt nem hívőként olvasnám, egy cinikus kacajjal rásütném a bélyeget egy ilyen gondolatra: üldözési mánia. Mégis állítom, hogy addig nem érzi az ember a háborút, amíg a béke látszatába éldegél, és arra a személyre adja le szavazatát, aki még aktuális mandátumát tölti a Föld nevű bolygón. Az aktuális mandátum jelenlegi birtokosa a bukott angyal, a gonosz, vagy ahogyan sokan ismerik a sátán. Mégis mindez Isten akaratának és szeretetének gigantikus szűrőjén át zajlik.

Háború az emberi lelkekért

„Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.”

(Lukács evangéliuma 19:43) Ez a köztes időszak, amiben élünk, a jó hír, az evangélium terjedésének az időszaka, amikor gyülekezetek alakulnak, némelyek hajótörést szenvednek hit dolgában, és ismét újak alakulnak. Ha egy gyülekezet, közösség vagy akár komoly tradicionális egyház megfeledkezik hirdetni a jó hírt, Isten üzenetét, akkor Isten felemel máshonnan embereket, alapít más néven gyülekezeteket, de ez a munka nem állhat meg addig, amíg még lehetőség van a megtérésre. Ez itt a kulcs fogalom. Ismételten állítom: amíg még lehetőség van a megtérése! A háború nem önző emberi vágyak káoszában zajlik, hanem az emberi lelkekért folyik, és ennek része az, hogy az evangélium munkásai harci sebeket kapnak. Éri ez őket a lelkükben és testi épségükben is. A lelki fegyverzetben kell járniuk még akkor is, ha egy életen át a kegyelem teljességét próbálják meg ők maguk is megérteni, hogy mi az a tökéletes jó, aminek már a birtokában lehetnek.

A természetfeletti védelem

„De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek”

(Lukács evangéliuma 6:27) Van egy név, amelyre minden térd meghajol, amelyben a veszedelem válhat a hit próbájává, és eredményezhet Krisztusban kipróbált jellemet. Amíg külföldön éltem, egy arabok által is lakott városrészen haladtam át szokásos útvonalamon, este, egyedül, bérelt lakásom irányába. Nem telt el néhány nap azóta, hogy Isten kegyelméből elmondtam egy nagyobb csoport előtt bizonyságtételemet Jézus élő valóságáról és szeretetéről. Ahogy a meleg utcákon sétáltam aktuális otthonom irányába, a semmiből került elém nagyjából tíz, mindenre elszánt férfi, akik szoros kört alkottak körülöttem, eltorzult arccal, kiabálva fenyegetőztek. Semmi esély nem mutatkozott a menekülésre, sehol az utcákon más embert nem lehetett látni. A szemem elhomályosult és tudtam, emberi erőre nem hagyatkozhatok, a félelem járta át szívemet. Halkan, suttogva, de kimondtam az anyanyelvemen: „Jézus kérlek segíts!”. Ebben a pillanatban, a szoros kör hirtelen kitárult előttem, a férfiak önkéntelen hátrahőköltek, és én kisétáltam úgy, hogy még futnom sem kellett, mert a Lélek, amit magaménak tudhatok, nem a félelemnek a lelke, a név, amit kimondtam, annak a személynek a neve, aki valóban bennem él, az, aki előtt csakugyan minden térd meghajol. Kívánom, hogy ezt újra és újra megtapasztalhassa minden hívő, és minden olyan ember, aki még nem fogadta el Jézus Krisztus megváltását, de egy nap meghozza ezt a döntést. Legyen ez a mai nap!