Szentistványi István: A kezdeményezés ne fentről érkezzen

A sikeres tavaszi választások után az október 3-ai önkormányzati választásokra az LMP-nek mégsem jött össze Szegeden a polgármesterjelölt-állítás. Szentistványi Istvánnal, a párt helyi listavezetőjével és a Védegylet eddigi koordinátorával többek között erről is beszélgettünk, valamint a lakossági érdekvédelemről és képviseletről, a civilek megváltozott szerepéről, a politikusok és a média felelősségéről és nem utolsó sorban a párt programjának megvalósíthatóságáról.

– A választási törvény kétségtelenül rossz irányba befolyásolta az eredményt – kezdte a beszélgetést

Szentistványi István.

Az igaz, hogy az LMP a tavaszi választásokon jól szerepelt, 11 százalék közeli eredményt ért el a város közigazgatási határán belül, ami a semmiből előjött új párt esetében kiváló eredménynek számít. A megváltoztatott önkormányzati törvény kedvezőtlenül érintette a kis pártokat – tiltakoztunk is ellene –, hiszen nagyon szerencsétlen időszakban, a nyári szünet végén és az iskolakezdés elején hirdették meg a kampányt, amikor aktivistáink nagy része nem is tartózkodott Szegeden. Ez azt eredményezte, hogyha kicsivel is, de lecsúsztunk a polgármester-jelölésről. Az utóbbi 1-2 napban nyilvánvalóvá vált, hacsak egy kicsit meghosszabbítják a kampányt, akár csak egy hétvégére, akkor sikerül összegyűjtenünk a szükséges mennyiségű ajánlószelvényt. Sajnáljuk nagyon, hiszen szimbolikus értelemben ez mégiscsak fontos. Ráadásul van olyan párt Szegeden, amely állított polgármester-jelöltet, holott az ismertsége, támogatottsága gyakorlatilag tizede a miénknek. Ez bánt minket, másrészről tudjuk, hogy a polgármester személye érdemben csak két párt esetében tényező. Ebből a szempontból nem akkora tragédia sikertelenségünk, mert nyilvánvaló, hogy a másik két kisebb párt sem rúg labdába. Arra koncentráltunk, hogy legyen egy kis LMP-s csapat az önkormányzatban. Mivel kevesebb hely van, és a lista is másként működik, a részvétel nyilván szerényebb lesz. Mindenképpen kell legyen az önkormányzatban néhány ember, aki a lakossági, alulról jövő civil kezdeményezéseket nemcsak támogatja, hanem felkarolja és az élére áll, illetve helyzetbe hozza azokat a szerveződéseket, öntevékeny csoportokat, lakóközösségeket, amelyeknek egyébként teljesen más elképzeléseik vannak a városfejlesztésről és –fejlődésről, mint amit a hivatalos vezetés éppen át akar vinni vagy le akar nyomni a torkukon.

Civilek és álcivilek

– Sokszor éri az a vád a civileket, hogy különböző pártok holdudvarához tartoznak. Ön szerint mennyire igaz ez?

– Jó kérdés. Különböző botrányok kapcsán ezeket az álcivil-formációkat lehet látni/hallani, amelyek különböző ügyekbe keverednek. Elég régóta benne vagyok/voltam a civil mozgalomban, úgy látom, komoly civil szerveződések működnek az országban, elsősorban környezetvédelmi, de társadalmi és jogvédő szervezetek is, amelyek nem kötődnek egyetlen párthoz sem, nem alibi-szervezetek. Adott esetben különböző világnézetű emberek gyülekezeteként működnek, viszont hasonló érdekek mentén és azonos célokért dolgoznak. A mi Védegyletünk szegedi csoportja is ilyen. Van, aki karakteres módon konzervatív beállítottságú és olyan is, aki inkább a baloldalhoz vagy a liberalizmushoz áll közelebb. A közös ügyeket, az ökológiai fenntarthatósággal, a társadalmi igazságossággal vagy a demokrácia minőségi megújításával kapcsolatosakat azonban mindannyian magunkénak tekintjük attól függetlenül, ki, milyen ideológiai vagy világnézeti, esetleg felekezeti beállítottságú. Amikor a közéletben létrejönnek különböző közösségek, azokat nem biztos, hogy felekezetekhez vagy politikai pártokhoz hasonlóan kell működtetni. Civil szervezetekben sokkal heterogénebb, szerteágazóbb a tagok érdeke, politikai vagy vallási meggyőződése, ha viszont az emberek megtalálják a közös célokat, akkor ez nagyon tud működni. Meg kell nézni, milyen progresszív dolgok közelíthetők meg akár konzervatív értékek felől, akár a baloldalról vagy liberális pozícióból, és melyek vállalhatók, ami viszont elavult, azt el kell vetni.

– Az LMP végül is a Védegyletből alakult, ebben az esetben a civil közösségből lett politikai párt, nem pedig fordítva.

– Az LMP valóban a Védegyletből nőtt ki olyan értelemben, hogy azok a kezdeményezők, akik 2007-ben az LMP majdani megalakulása mellett döntöttek, alapvetően a Védegylet emberei voltak. Ez furcsa módon később Szegeden is kicsit hasonlóképpen alakult. A Védegylet mindig is pártoktól független volt. Korábbi munkatársai később persze közeledtek bizonyos pártformációkhoz.

Lányi András

(akit sok szempontból a mesteremnek tekintek) és barátai, előbb az Élőlánccal próbálkoztak 2005/2006-táján, most pedig inkább a Fidesz holdudvarához állnak közel. Van, aki a minisztériumban dolgozik, mások pedig az ombudsmani hivatalban. Ezáltal csak azt akarom mondani, egyáltalán nem törvényszerű, hogy a Védegyletet az LMP-hez kapcsoljuk, mert amit az elmúlt 10 évben jelentett, annak például a Fidesz bizonyos progresszív vonalához ugyanúgy köze van, mint esetleg másokhoz is. Egyébként

Illés Zoltán

is tagja volt a Védegyletnek annak idején. A civil szervezetek többnyire rá vannak kényszerülve, hogy a mindenkori hatalommal valamilyen értelemben helyi szinten kiegyezzenek. Nekünk a Védegylettel szerencsénk volt, mert semmilyen függésben nem álltunk a városvezetéssel, se irodát, se pénzt nem kaptunk tőlük. Semmilyen kötelezettségünk nem volt, hogy bizonyos dolgok miatt respektálnunk kelljen őket.

Pacalparti, bográcsgulyás, szőlő és lágy kenyér nélkül