Megbuggyant Napfényfürdő reklám

Az újszegedi töltés lankái mögé felhúzott hatalmas fürdőüzem médiamunkásai feltűzték a bokrétát marketingkommunikációs tevékenységük lobogójára.

Hónapok óta, még a nyár derekán járva sem tud mit kezdeni a város az új lehetőséggel, azzal, hogy Európa leghosszabb csúszdája itt van, s megannyi csodamedence várja a felfrissülni vágyó szegedit és a hozzánk zarándokló turistát egyaránt. Az azért nehezményezhető, hogy a Dóra gyógyvíz elérhetősége – ami e fürdő egyik kiemelkedő szolgáltatása lehetne – a vendégek számára egy kissé komplikálttá lett téve. Igaz, az árnyat adó fáktól megtisztított SZUE tárt kapukkal várja a Nap szerelmeseit, de azért mikor csúcsforgalom van Szeged egyetlen strandján, kicsit visszasírjuk a tágasabb tereket, az árnyas teraszokat, az emberpalánták medencéit, hintáit, mászókáit. Helyettük műanyag napozóján, a primitív rácskerítéssel elkerített, védett részen, ott fürdik a napfényben a fürdők hazai Góliátja, s a köznép – a túlzsúfolt élménymedencében lebegve – mustráló tekintettel nézegeti a szomszédban magasodó építményt. Nem az a baj, hogy Szegeden felépítettek egy újabb aquapolist, hanem az, hogy az a városlakók elől el van zárva. El van zárva az új épület, annak szolgáltatásaival egyetemben, hiszen a régi SZUE törzsvendégei nem járnak a Napfényfürdőbe – mit is szólnának ehhez az elvetemült ötlethez a szálloda illusztris vendégei –, hanem feleakkora területen szoronghatnak a napfényben, az izzasztó napfényfürdőben. A lakosság el van zárva az új fürdővel kapcsolatos információktól is, vagy azért mert nincs, vagy azért mert van, csak rossz eszközök és csatornák alkalmazásával próbálkoznak a propagandával az intézmény szakirányú munkatársai. Hol van itt a marketing? Hatékonynak mondható-e a fürdő működése? Hatékony-e annak marketingje? Érdemes végignézni azt a kommunikációs eszközrendszert, amit arra tartanak alkalmasnak, hogy „eladják” e hipermodern fürdőt:

www.napfenyfurdoaquapolis.hu

(leírni is sok, nemhogy megjegyezni). Nem csoda, hogy a fürdőüzem csarnokai konganak az ürességtől, de ezen ne is csodálkozzunk, hiszen a marketinget mellőző jegyár-stratégia és az ehhez kapcsolódó kampányok nem megfelelőek, minden alapot mellőznek. Készült-e felmérés, kutatás a Napfényfürdő szolgáltatásaival, azok áraival kapcsolatban? Készült-e a felmérésből tanulmány? Mire alapozzák azt a feltételezést, hogy a szegediek nagy többsége számára az új fürdőszolgáltatások, ezen az árszínvonalon megfizethetőek? Vagy inkább a szelekción van a hangsúly, hogy a szálloda fizetővendégeit ne riassza el a csúszdák lépcsőinél sorakozó néptömeg? Mert akkor viszont, jól működik az aktivitás! Aki nem tudja megfizetni, az menjen a „néplavórba”, vagy maradjon otthon a panelek árnyékában, ott legalább megmaradtak a fák! Szeged ezért nem lehet fürdőváros. A kaput a frissen megjelent Presztízs magazinban közölt hirdetés tette be

(jobbra lenn, kattra nagy méret)

, no ez nem azt jelenti, hogy a korábbi publikációk sokkal jobbak lettek volna. Ezt a produkciót az iskolákban negatív példaként kellene felmutatni, hogy hogyan lehet egy nívós kiadványban megvásárolt hátsó borító, belső oldali, színes, egyoldalas hirdetési felületre szánt pénzösszeget egyenesen a kukába kaparni. Nem is az a legnagyobb baj, hogy ki alkotta meg ezt az egyoldalas, „pesztízs” hirdetést, hanem az, hogy valaki ezt a hirdetést így elfogadta. Azt látjuk a logó alapján, hogy ki a megrendelő, de felmerül néhány fontos kérdés: • Ki fogalmazta meg a tervezett reklámmal kapcsolatos igényeket? Megfogalmazta ezt valaki? • Mit akart közölni e reklám és kinek? Azt, hogy kinek talán feltételezhetjük abból, hogy egy konkrét magazinban jelent meg az anyag, egy olyan kiadványban, melyet elsősorban üzletembereknek szán a kiadó. Akkor viszont rosszul értelmezett a megválasztott stílus. Ez nem egy presztízs hirdetés! • Milyen szakmai és egyéb elvárásoknak kívánt ezzel a minőséggel megfelelni?

Megértem, hogy a pánikba esett fürdővezetés most, a szezon közepén minden eszközzel azért harcol, hogy minél kisebb veszteséggel zárja az amúgy is felhős szezont, de nem muszáj minden információt azon nyomban, A/4-es méretben, a fény minden spektrumát felhasználva az olvasó szemébe önteni! Ráadásul úgy, hogy minden elemi szabályra fittyet hányunk! a.) Miért kell bélyegnagyságúra zsugorított képsorozattal illusztrálni az anyagot? Elég lett volna egy ütős felvétel (no jó, egy kicsit „effektezve”). Talán a keretté szelídített fotósorozat valami látványos képi üzenetet övez? Sajnos nem. b.) A hirdetési felület húzó motívuma lényegében hat nagyobb és még néhány kisebb szappanbuborék melyeket körlapokká egyszerűsítenek a színekkel kiemelt kontúrok, persze így alkalmassá téve a felületet arra, hogy ne folyjanak le róla a betűk. Ha plasztikusan hagyták volna a buborék fotókat, azaz nem rajzolták volna körül a formát, és nem rakták volna tele betűkkel, maradt volna egy tekintetet magnetizáló kompozíció reklámban, de így még ez is hangtalanul kipukkant. c.) Miért gondolták úgy, hogy a logó rikító színvilága alkalmazható a hirdetés tipográfiájánál, sőt ez esztétikus is? d.) Mi volt a koncepciója a színes kontúrokkal plasztikusabbá tett buborékokba zsúfolt, szivárványos betűhalmazoknak? Zavaros forma, szín és betűvilág, zavaró interferencia. A rengeteg típusú, méretű és színű betű nem látványosabbá, hanem kaotikussá teszi a felületet. e.) Egy dolog tiszta: a Napfényfürdő kommunikációs projektje is az NFÜ védnöksége alatt áll, amit a kötelező, trikoloros, információs sáv jelöl, csak hát ez az információ is az arculati kézikönyv kötelmeinek nélkülözésével lett beszerkesztve: a szabványtól eltérően illesztett, túl kicsire, olvashatatlanra zsugorított flekk. Lehet, hogy egy mai, magyar grafikusnak ezt álmából felkeltve is tudnia kéne, de ha elfelejti a szabályt, a hirdetés megrendelőjének figyelmeztetnie kell erre. Ez sem történt meg. Ne csodálkozzon azon a szegedi, hogy miért nem szalad a szegedi fürdők szekere! Amilyen a mosdó, olyan a törülköző, avagy: amilyen a fürdő, olyan a marketingje. Ha szükséges, szívesen segítünk!