Kordonok nélkül? Szellemi szemellenzők

A két legnézettebb, jelenleg még földi sugárzást is élvező csatorna, a TV2 és az RTL Klub demonstratíve bojkottálta a nemzeti ünnepet; egyetlen műsorral sem emlékeztek meg róla – egyikük ugyan közvetítette a tűzijátékot, de ennyi –, sőt, esti híradójukban az eseményekről szóló tudósítást is a második helyre száműzték, nagyobb hírértékűnek tekintve a tescós lövöldözést meg a másfél nappal korábbi családirtást.

Kellemesen kezdődött a péntek délelőtt. Bekapcsoltam a tévét, és furcsa érzésem támadt. Az ünnepélyes zászlófelvonáshoz az eddig megszokottal ellentétben legfőbb közjogi méltóságként nem holmi KISZ- vagy párttitkárok (

Gyurcsány, Szili, Bajnai, Katona Béla

) készülődtek, hanem három, e minőségében új, illetve régi-új magyar politikus lépdelt az Országház lépcsőjén lefelé: középen

Schmitt Pál

magasodott, jobbján

Orbán Viktor

, balján

Kövér László

haladt. Néhányan még azzal az eretneknek tűnő gondolattal is eljátszhattunk: középen akár

Áder János

is állhatna, s úgy teljes lenne a kordonbontó Fidesz akkori vezérkara, de hát a kordonok kora áprilisban (remélhetően végleg) lejárt – legalábbis ami a szemmel láthatókat illeti. A kordonos nemzeti ünnepeket amúgy is az jellemezte, hogy az ország „vezetőinek” magatartásából szinte sugárzott: ez egy muszáj-dolog, szeretnének túllenni minél hamarabb az egészen. A mostani ünnepség hangulata egészen más, sokkal emelkedettebb volt, ami annál is inkább örvendetes, mert ez az első nemzeti ünnep a tavaszi fordulat óta. Hamarabb meg fogjuk szokni, mint amazt! Az alábbiakban, immár egynapos távolságból, mégsem az ünnep tartalmával, hanem annak a sajtóban és a médiában való tálalásáról teszek közzé néhány észrevételt. A „királyi televízió” kitett magáért: egész napos műsora mindvégig az ünnepről szólt, nem maradtak le semmiről, informatívak és helyenként érdekesek voltak – igen fontosnak és jelképértékűnek tartom, hogy nekik és a Duna Televíziónak köszönhetően a Szent Jobb-körmenetet minden magyar egyenes adásban nyomon követhette, éljen a világ bármely táján. Ópusztaszerről viszont kevés szó esett, nem véletlenül: az utóbbi években az itteni eseménysorozat országos jelentősége elveszni látszik, nem tudni, miért. A nyolcvanas-kilencvenes években napokig találgattuk, melyik közjogi méltóság („rosszabb” esetben: melyik miniszter) tartja a vezérszónoklatot, amely persze önmagában még nem ad rangot az eseménynek, de sokat nyom a latba. Az országos, sőt nemzetközi tudósítások is mindjárt a budapesti ünneplésekhez kapcsolva szóltak a Szeren történtekről; ha jól emlékszem, két esztendeje még meg lehetett nyerni

Martonyi Jánost

és

Tőkés Lászlót

díszvendégnek. Vissza kellene adni Ópusztaszer augusztus 20-i rangját, úgy gondolom! A két legnézettebb, jelenleg még földi sugárzást is élvező csatorna, a TV2 és az RTL Klub demonstratíve bojkottálta a nemzeti ünnepet; egyetlen műsorral sem emlékeztek meg róla – egyikük ugyan közvetítette a tűzijátékot, de ennyi –, sőt, esti híradójukban az eseményekről szóló tudósítást is a második helyre száműzték, nagyobb hírértékűnek tekintve a tescós lövöldözést meg a másfél nappal korábbi családirtást. Eltitkolták azt az alapinformációt is nézőik elől, hogy az ünnepségsorozat mindenütt kordonokat mellőzve zajlott. Az RTL Klub egyenesen odáig ment a pofátlanságban, hogy főműsoridőben, a tűzijáték előtt a „101 kiskutya”, utána pedig a „Csak szex és más semmi” című filmet vetítette. Hogy műsorszerkesztésük eme eredménye „csupán” érzéketlenség és mérhetetlen szellemi sötétség, avagy provokáció eredménye-é, nem tudhatom – másfél évtizedes munkásságukat nyomon kísérve, s így azt valamelyest ismerve inkább az utóbbi felé hajlok. Mert azért az nem úgy van ám rendjén, hogy „majd a közszolgálatiak ünnepelnek, mi meg tovább nyomjuk a gagyit” – ezért is igen fontos a média, azon belül is különösképpen a kereskedelmi televíziók és rádiók működésének részletes törvényi szabályozása, mely szeptemberben az országgyűlés egyik legfontosabb faladata lesz. Már hallom is a replikát, mely szerint miért nem hatott oda a Fidesz, hiszen az RTL Klub csatornának harminc százalékban immár „Fidesz-közeli” személyek a tulajdonosai. Nos, a harminc az nem ötvenegy – s egyik fent említett kereskedelmi csatorna részvényei sincsenek a tőzsdén; márpedig hiába szeretném megvásárolni Józsi bácsi tanyáját, ha azt mondja, hogy csak a harmada eladó. Ilyenkor, „ünnepi bojkottok” idején hangsúlyozottabban szembesülünk azzal a kérdéssel, hogy vajon mi ártott többet a nemzetnek: a TV2 és az RTL Klub másfél évtizedes ámokfutása: jóízlés-rombolása, ízléstelenség-terrorja, primitív másság-kultusza, stb., vagy a KISZ-titkárok nyolcesztendős hatalmi tobzódása? Kétségtelen, hogy egymást erősítették. A Népszabadság publicistája Szent István napján a „rendszereken áthúzott”, nevében még 1949-es alkotmányt siratta. Abban egyet is lehet vele érteni, hogy ez az „áthúzott” alkotmány valóban jelképezi a Kádár-rendszer és az utána következő „zavaros húsz esztendő” kontinuitását, főleg ami a vezető réteget illeti – bár csak „lehúzásként”, besatírozásként értelmezhetnénk azt az áthúzást, s nem átemelésként! Az új alkotmány éppen azt jelképezi majd, hogy ennek a korszaknak reményeink szerint végérvényesen vége. Megjegyzendő, hogy

Szanyi

kapitány, az MSZP kampányvezére olvasói kommentárt fűzött a cikkhez, imígyen: „Ha ez a sok dilettáns akarnok (értsd: Fidesz-mamelukok galerije) azt gondolja, hogy büntetlen megerőszakolhatja az országot, akkor téved”. Ha már az írott sajtónál tartunk: annak a megyének a napilapja, amelyben e napokat töltöm, igen érdekes értékrendről tett tanúságot. Címoldalán a legeldugottabb sarokban szorított néhány sornyi helyet, egy hasábon az ünnepnek, míg a két, fotóval illusztrált nyitó információ egyike a balatonboglári borfesztiválról (a jókora kép a lapfej alatt egy tangóharmonikás cigányzenészt ábrázolt), másika egy újonnan avatott kaposvári tekepályáról szólt. Dől a sok kugli… A citrom-díjat, vagy inkább a Kuncze-féle cián-díjat mégiscsak

Tóta W. Árpád

blogbejegyzése vitte el. Ő a „ballib” oldalon igen olvasott szerző, írásai számos web-oldalról elérhetők, valódi véleményformáló tehát. Kommentár nélkül idézem: „Nemzeti ünnepek alkalmával általában ugyanott találom magam, mint pünkösdkor, vagyis hogy tudok a munkaszünetről, de hogy mire fel van az egész, azt nem egészen értem. A két forradalmi ünnepet simán csak ellenzem, de augusztus 20-ról aztán végképp lövésem sincs. (…) Az alkotmányünnepből aztán István király napja lett, ami nem teljesen rossz tipp egyébként. Az államalapító végül is megérdemel egy emléknapot, fontos ember. De a tűzijátékot mégsem überelte, amire elég erős bizonyíték, hogy arra milliók mennek ki, a Szent Jobb-körmenetre meg jóval kevesebben. Meg hát István királyról azért tudunk egy-két dolgot a rockoperából.” Persze, mondhatnám, Ferenc testvér után szabadon, hogy akinek ennyire nem jelent semmit az az ezeréves államiság, amelynek tizedéért bármelyik szlovák nacionalista odaadná a fél karját, s akinek ennyire nem jelent semmit e gyönyörű történelmű közösség, amelyben él, miért nem fogja a két bőröndjét, és miért nem vesz Ferihegyen egy jegyet, „csak oda”. De nem mondom, inkább abban bízom, előbb-utóbb majd csak észreveszik, hogy önmagukat zárják így – ezúttal szellemi – kordonok közé.