Közélet

A magyar költészetet ünnepeljük

A magyar költészetet ünnepeljük

2010. április 11., vasárnap
A magyar költészetet ünnepeljük

1964 óta József Attila (1905-1937) költőnek, a huszadik századi magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alakjának születésnapján, április 11-én ünnepeljük a költészet napját. A poézisre és a hányattatott sorsú poétára szerte az országban irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, versmondó-maratonnal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel emlékeznek.

József Attila

édesapja,

József Áron

bánáti szappanfőző munkás volt, aki korán elhagyta a családot. Édesanyja,

Pőcze Borbála

a Kiskunságból Pestre került parasztlányból lett mosónő, aki a családfenntartás gondjaiba beleroppant, és 1919 karácsonyán rákban meghalt. József Attilának tizenhét éves korában jelent meg első kötete, Szépség koldusa címmel. Anyja halála után -

Jolán

nővére előnyösnek látszó házassága révén - polgári környezetben és színvonalon nevelkedhetett: a makói gimnáziumi évek után előbb a szegedi, majd a bécsi egyetemen, később a párizsi Sorbonne-on is tanult. Ebből az időszakból származnak a Nem én kiáltok (1924) és Nincsen apám, se anyám (1929) című kötetei. Pályája derékba törését jelentette, mikor

Horger Antal

, a szegedi egyetem nyelvészprofesszora - Tiszta szívvel című verse szellemiségét kifogásolva - eltanácsolta a tanári pályáról. A költő így emlékezik erről Curriculum vitaejében:

„Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom önálló kutatásra érdemesnek nyilvánított. De minden kedvemet elszegte az, hogy Horger Antal professzor, kinél magyar nyelvészetből kellett volna vizsgáznom, magához hívatott s két tanú előtt – ma is tudom a nevüket, ők már tanárok – kijelentette, hogy belőlem, míg ő megvan, soha nem lesz középiskolai tanár, mert „olyan emberre – úgymond – ki ilyen verseket ír”, s ezzel elém tárta a Szeged c. lap egyik példányát, 'nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését'”.

A bécsi tanulmányok után 1927-ben tért vissza Magyarországra. 1930-tól pszichoanalitikus-kezelésekre járt

Rapaport Sámue

l pszichiáterhez. Később

Gyömrői Edit

kezelte, akibe beleszeretett, és egyik múzsájává vált. 1936-ban megalakult a Szép Szó című polgári folyóirat, melynek szerkesztője lett. Ekkor jelent meg utolsó kötete, a Nagyon fáj, amelyből azonban mindössze néhány példány kelt el a könyvesboltokban; ezzel ismét nagy lelki megterhelés érte. Törékeny egészségi állapota egyre inkább romlott, már a szanatóriumi ápolás sem tudott segíteni rajta. Nővéreihez került azok balatonszárszói panziójába. December 3-án máig nem egészen tisztázott körülmények között vesztette életét, amikor átbújt a sorompón, az egyik tehervonat kerekei alá esett. További kötetei: Döntsd a tőkét ne siránkozz (1931), Külvárosi éj (1932), Medvetánc (1934), Nagyon fáj (1936). Nevét máig közterek, díjak, intézmények őrzik, így például a szegedi egyetem 1962–től 1999-ig viselte a tragikus sorsú költő nevét.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.