Sajóbábony után

Az uniós választásokig a Jobbik nyugodtan játszhatta a Rend pártjának szerepét, de a Gárda feloszlatása miatti „állampolgári engedetlenségről” és a Gyurcsány-Bajnai-rezsimmel szembeni „ellenállásról” szóló tudósításokban a Jobbikot már a folyamatos balhékkal, rendőrségi ügyekkel asszociálhatják, függetlenül attól, hogy a Jobbiknak adott esetben igaza van-e vagy sem.

Sajóbábony után kivételesen igazat adok Dávid Ibolyának, aki úgy látta, hogy a Jobbik megkezdte választási kampányát. Dávid azonban tévedésben is van, mert Sajóbábony nem lehetne kampánykezdet helyszíne, ha nem úgy és az történt volna, ahogy és ami történt: ha a helyi radikális romák nem rendbontó (garázda) módon adtak volna kifejezést a Jobbik rendezvénye miatti nem tetszésüknek. A Gárda felvonulása külön téma, és bár álszent dolognak tartom a Gárdát rendre és önvédelemre hivatkozva mozgósítani, ha a rendőrség segítségét eleve nem is akarják kérni, a Gárda nem volt közvetlen kiváltó oka az eseményeknek. Ebben az értelemben a Jobbik rendezvénye és a Gárda felvonulása nem volt provokáció, mint ahogy azt egyes roma vezetők hangoztatták, ám valóban olaj volt a tűzre. Sajóbábony után egyáltalán nem magától értetődő, bár nem kizárt, hogy a Jobbik politikailag profitálhat a „cigányterror” miatti lakossági félelemből. Egyrészt valóban növekedhet a Jobbik támogatása főleg a sajóbábonyihoz hasonló viszonyok közepette élők körében, akiket a történtek megerősítenek abban, hogy az állam magukra hagyta őket, másrészt viszont a Jobbiknak szembe kell néznie egy új kihívással. Az uniós választásokig a Jobbik nyugodtan játszhatta a Rend pártjának szerepét, de a Gárda feloszlatása miatti „állampolgári engedetlenségről” és a Gyurcsány-Bajnai-rezsimmel szembeni „ellenállásról” szóló tudósításokban a Jobbikot már a folyamatos balhékkal, rendőrségi ügyekkel asszociálhatják, függetlenül attól, hogy a Jobbiknak adott esetben igaza van-e vagy sem. Sajóbábonynak is lehet egy olyan értelmezése, miszerint lehet, hogy a cigányok a mindennapokban megkeserítik az emberek életét, de a Gárda nélkül nem jutottak volna oda, hogy autókat támadjanak meg és baltát fenjenek a kamerák előtt. Más megfogalmazásban: a Gárda jött, rendezkedett, elment, de a cigányok maradtak, tehát a gárdista önvédelemnek mégiscsak a helyben lakók isszák majd meg a levét, mert a mindennapokban nekik kell majd együtt élni a baltát fenő cigányokkal… Az, hogy Lendvai Ildikó úgy követelt rendőrőrsöt a kormánytól Sajóbábonynak, mintha ellenzéki politikus lenne, és mintha a helyi szocialista (!) vezetés nem bombázta volna évek óta kétségbe esett kérésekkel a szocialista kormányzatot a drámai állapotok orvoslására, annak jele, hogy a kormányzó MSZP a választások előtt ellenzéki szerepet kezd játszani. A kormányzó párt ellenzékiségének katartikus megnyilvánulása volt a kaposvári Mónika-show: Lamperth Mónika és társai tüntetést szerveztek, hogy a távhő áfájának csökkentése után a fideszes városvezetés íziben csökkentse a távhő díját is. A szocialista ellenzékiség két fontos tényezővel fog párosulni a kampány során: baloldalisággal és fekete kampánnyal. A kampánybaloldaliság lényege, hogy a választási vereség után az ellenzéki pozícióban az MSZP rá fog találni baloldali énjére, ám ezt a baloldaliságot a vereség biztos tudatában már a kampányban fel akarják a használni a leendő kormánypárttal szemben. Ezzel kvázi a választás utáni politikai harc logikáját csempészik be a választási kampányba. A fekete kampány során módszeresen keresnek fideszes ügyeket, hogy egy jól szervezett és kommunikált botránypolitizálással relativizálják és bagatellizálják azt a morális csődtömeget, amit sikerrel halmoztak fel 7-8 év alatt. De ne legyen félreértés: ha tényleg vannak, lesznek, mert lehetnek fideszes ügyek, akkor nincs mese: a Fidesznek ki kell innia a méregpoharat. Mást ne mondjak, a Hunvald-ügybe is belekeveredett egy volt fideszes önkormányzati képviselő, ami nem menti Hunvaldot és a szocialistákat, de az illető semmilyen párpolitikai vagy ideológiai okból nem menthető. Az MDF háza táját paranormális jelenségek uralják: amint arról már írtam, Dávid Ibolya jobb keze s tanácsadója, Somogyi Zoltán, no meg másik jobb keze, Herényi Károly is, azt forszírozza, hogy a Jobbik feltartóztatása érdekében a Fidesz lépjen választási és kormánykoalícióra az MDF-fel. Az hagyján, hogy az ötlet úgy nonszensz, ahogy van, de az MDF elnöksége mégis kiadott egy közleményt, amelyben kerek-perec összeesküvés elméletnek titulálják a Fidesszel-összefogás szándékát, ami teljes intellektuális káoszra enged következtetni. A Fidesz viszonylag kényelmes helyzetben van. Nincs jele annak, hogy Bajnai Gordon Gyurcsánynál visszafogottabb (bár a közösség számára egyáltalán nem hasznosabb) személyisége és kormányzása érdemben hozna valamit az MSZP konyhájára. A bal- és jobboldalon egyaránt sokak által osztott tétel, miszerint a Jobbik komoly kihívás a Fidesz számára, nem állja meg a helyét – eddig. Az tagadhatatlan, hogy a Jobbik a sikereit részben köszönheti a Fideszből jötteknek és a Fidesztől elforduló szavazóknak. Az abszolút számokat illetően azonban a Jobbik „csak” rendbe szedte és maga mellé állította azt a kb. félmilliós radikális (és szélsőjobboldali) tábort, amely Csurka István fénykorában a MIÉP mögött állt, 2002 után dezintegrálódott, és részben Orbán mögé sorakozott fel 2006-ig. A Fidesztől elsősorban radikális tagok és szavazók pártolták át vagy – még inkább – vissza a Jobbikba, ami 2002 és 2006 tapasztalatai alapján, amikor néhány tízezer szavazaton múlt a győzelem, komoly problémát okozhatna Orbánnak. Ám nem csak a radikális szavazatok változtak meg, a helyzet is radikálisan megváltozott: Orbán Viktornak most nem az „egy a tábor” maximális mozgósításán kell törni a fejét elsősorban, mert az MSZP és az SZDSZ közpolitikai téren nullázta le magát: a kormányzóképességükbe vetett hit és bizalom rendült meg általánosan. Ezzel párhuzamosan pedig a Fidesz és Orbán Viktor kormányzóképességébe vetett bizalom az, ami a 2008-as (közpolitikai!) népszavazáson és az uniós választáson a toronymagas győzelem forrása volt. Úgy tűnik hát, hogy így Orbánék sikerrel tudták áthidalni a két tábor közötti törésvonalat, és szavazókat szerezni a korábbi ellentáborból. Ezért van az, hogy Orbán kevésbé az MSZP-vel vagy a Jobbikkal akar foglalkozni, hanem közpolitikai kérdésekkel, de nem is csak programokkal, mint mondta, hanem a súlyos-katasztrofális problémákkal, amiket új kormányának meg kell oldania. A Fidesznek van esélye a kétharmados többségre, de igen sok tényező alakíthatja még az odavezető utat. A dolgok jelen állásából kiindulva még nem jobboldali politológusok is kétharmad közeli mandátumarányban gondolkodnak. Magam azonban óva intenék: 2006-ban a jobboldali sajtóban is nem egy mandátumbecslés szólt a Fidesz valószínűsíthető győzelméről, ami nem igazolódott be. A mandátumarányokat megalapozó szavazatarányokat illetően egyáltalán nem mindegy az ellenfelek lehetséges kampánya, beleértve a miniszterelnök-jelöltnek nevezett húzó neveket. Mesterházy Attila jelölésével szerintem rossz döntést hozott az MSZP, amennyiben számít a vereség mértéke. Jobb lett volna Kovács László, aki életkoránál és fellépésénél fogva alkatilag teljesen más, ráadásul elmondható róla, hogy 2004-es unióba emigráltatása miatt éppenséggel ő is áldozata a Gyurcsány–rezsimnek, és tényleg kimaradt a besározódásból. A jobboldali látszat ellenére az MDF nyerő embere lehet Bokros Lajos, mert a szétesett baloldal maradék reményét adhatja vissza. Mint hírlik, Bokros személyes támogatottsága jóval nagyobb az MDF iránti rokonszenvnél, ezért alkalmas lehet arra, hogy öt százaléknál jóval nagyobb arányban csábítson innen-onnan kiábrándult választókat az MDF mögé. 1994-ben az MSZP a listás szavazatok 32,99 százaléka mellett a mandátumok 54,14 százalékát szerezte meg. Két okból. Tarolt az egyéni kerületekben, ahol 176-ból 149-re tett szert, és a listás szavazatok sorrendjében a második helyezett SZDSZ 19,74 százaléknyi szavazatot kapott, aminek az a jelentősége, hogy a mandátumelosztásnál a győztest a másodiktól való távolságára tekintettel jutalmazza „felül” a rendszer. A Fidesznek most jó az esélye arra, hogy sokkalta több egyéni képviselője győzzön, és nagy a valószínűsége, hogy 33:20-nál nagyobb arányban ver rá a második helyezettre.