A hét receptje: Tarkabarka házi pizza

Több millió pizzát rendelnek és fogyasztanak el naponta a világon. A pizza az elmúlt 50 esztendőben a világ egyik legkedveltebb eledelévé vált, de vajon hányan gondolkodnak el a közkedvelt étel eredetén? Pedig e kivételes konyharemek története éppoly színes, mint maga a pizza változatos feltételeivel megpakolva. Egy rövid múltba tekintés után a SZEGEDma.hu megajándékozza olvasóit saját, már tesztelt pizzareceptjével.

Az általánosan elterjedt vélekedés szerint az olaszok találták fel a pizzát, bár eredete egészen az ókori időkig visszanyúlik. Már a babilóniaiak, izraeliták, egyiptomiak, valamint egyéb közel-keleti kultúrák népei is fogyasztottak kovásztalan kenyeret, amelyet sárból tapasztott kemencékben sütöttek. Ez a kenyér nagyban hasonlított a pitához, amely Görögország és a Közel-Kelet szerte napjainkban is gyakorta fogyasztott tésztaféle . Az is köztudomású, hogy az ókori mediterrán népek, úgy mint a görögök, rómaiak és egyiptomiak ezt a kenyeret olívaolajjal és helyi fűszerekkel ízesítve ették. Úgy tudjuk, hogy a nápolyiak már számunkra is ismerősebb formában készítették a pizzát. A legenda szerint a kései 1800-as években egy olasz pék,

Raffaele Esposito

különleges étellel igyekezett kedveskedni a királyi párnak. Ha hihetünk a történetnek, az olasz uralkodó,

Umberto

király és hitvese,

Margherita

királyné éppen a környéken utazgattak. Országa iránti hűségét kifejezendő a királyi pár tetszésének elnyerésére Raffaele olyan feltétekkel díszített lapos kenyeret készített, amely Itália színeit képviselte: vörös paradicsom, fehér mozzarella sajt és zöld bazsalikom. A király és hitvese az ínycsiklandó specialitást olyannyira megkedvelte, hogy annak híre csakhamar bejárta az egész országot. Ennek eredményeként az étel csakhamar közkedveltté vált, és hamarosan országszerte készítették és fogyasztották. A 20. század hajnalára - az olasz bevándorlóknak köszönhetően - a pizza már eljutott az Egyesült Államok nagyobb városaiba, és leginkább New Yorkot, illetve Chicagót hódította meg. Ennek magyarázata egyszerű: ekkorra ugyanis már mindkét város jelentős olasz népességgel bírt. Lassan a kisebb kávéházak, éttermek is felvették étlapjukra az olasz vendégek kedvencét, majd a második világháború végére még népszerűbbé vált az amerikai katonák által, akik az olasz fronton ismerkedtek meg ezzel az étellel. Mára a pizza éppoly nemzetközivé vált, mint a gyros és a hamburger, és nemre, vallásra, korra való tekintet nélkül egyaránt fogyasztják világszerte. Akik nehezen tudnak betelni a pizzával, elkészíthetik házilag is, vastag tésztával és gazdag feltéttel, az alábbi recept szerint:

Elkészítése:

Az elmorzsolt élesztőt és a cukrot langyosra melegített tejben megfuttatjuk. Ha felfutott az élesztő, egy mély tálban összedolgozzuk a liszttel, a tojással, a sóval és az olajjal, és jól kigyúrjuk. A tésztát addig dagasztjuk, míg teljesen összeáll, illetve elválik a táltól és a kezünktől. A dagasztást úgy végezzük, hogy jó sok levegő kerüljön a tésztába (így a végén nem lesz bodag). Majd szükség szerint 30-45 percig langyos helyen, belisztezett tálban, letakarva pihentetjük a pizzatésztát. Ez idő alatt elkészíthetjük a feltétet: gyakorlatilag bármilyen félkész-kész hústerméket, zöldségfélét felhasználhatunk. Jelen esetben hagymát karikázunk, szalámit és tarját darabolunk, a pizza koronájának pedig borsót, répát, kukoricát párolunk. Ha szép magasra megkelt a tészta, akkor félujjnyi vastagra kinyújtjuk, és olajjal kikent, lisztezett tepsibe tesszük. Megkenjük pizzaszósszal - amit ha már házi pizzát sütünk, szintén elkészíthetünk saját magunk is - majd ráhalmozzuk a feltéteket. Előmelegített sütőben 220 Celsius-fokon kb. 25 percig sütjük. Elkészülte előtt pár perccel kivesszük, reszelt sajttal szórjuk a tetejét, és visszatesszük a sütőbe. Ha a sajt ráolvadt, kivesszük a pizzánkat, és már tálalhatjuk is.